FIAT 500C - Naplóbejegyzések egy rendhagyó kabrió rendhagyó tesztjéhez

Kabriót tesztelni utálatos dolog télen. Talán magyaráznom sem kell, hogy miért. Ám ezúttal nem érdekeltek a külső körülmények. Akartam ezt a kocsit. S most is akarom. A jegyzeteimből minden kiderül.

2010. november 15. Még pontosan egy hét van hátra az 500C tesztjéig. Vajon le tudom majd nyitni a tetejét?! Piros tetejű lesz, gyöngyház-fehér karosszériával. Kíváncsi vagyok, Dagidög mit szól hozzá!
 
2010. november 19. Kollégám a mai nap közölte, hogy az időjárás előrejelzések havazást ígérnek! Na bumm, és akkor mi van? Ellendrukkolsz, Imi?! Persze, hiszen szerinted nem is kabrió az 500C. Egyébként még négy nap!

2010. november 23. (kedd) És igen! Végre eljött az átvétel ideje. Ott áll a kereskedés udvarában, a szikrázó téli napsütésben tündökölve, s a vakítóan fehér karosszériára pillantva minden gondom elillan. Vigyorgok, mint a vadalma, még a dízelmotor sem veszi kedvem, erre vártam régóta. Beülve aztán mégis enyhe csalódás ér, a tetőkárpit a tesztautó korát meghazudtolóan piszkos, gyors egymásutánjában futnak át az agyamon a gondolatok: Ez minden tesztautó sorsa. Vagy a saját 500C-m is így nézne ki ennyi idő után?!

Az első métereken át kell állnom az agyammal, ez dízel. 1500-ig használhatatlan, 1700-200-nél tol egy nagyot, aztán már kapcsolhatom is a következő fokozatot. A kis 1,3-as JTD mégis kellemes meglepetés, a Lineában rosszabbra emlékeztem, igaz, az nem pont ugyanez a 95 lovas.
 
Süt a nap, egyelőre nem megyek gyorsan, megnyomom a bűvös gombot, s a két „pillér" közé szorított vászondarab elkezd hátracsúszni. Óriási! Menet közben eltűnik a tető a fejem fölül, virít a kék ég, és... baromi hideg van. Összehúzom a cipzárt a kabáton, felkapcsolom a fűtést, végülis csak a következő sarokig megyek. 

Veszprém fele a Velencei tó partján ismét kipróbálom a nyitott autózást, megmutatom Iminek, hogy milyen egy igazi kabrió: ezt csináld utánam! Ő éppen egy barna Dacia Duster volánját tekergeti mögöttem, és valószínűleg jókat röhög rajtam, hogy mekkora hülye vagyok.

2010. november 24. (szerda) A kis kabrió bearanyozza a napomat. Jól esik beleülni, végignézni a fehérre fényezett műszerpulton, az ékszernek is beillő kombinált műszereken, vagy a stílusos 500C feliraton. És a gombok... csak az olaszok tudnak ilyeneket alkotni. Az utastérben a legapróbb részlet is stílusos. Este a foci után is sikert arat, igaz, részben elfogult a banda. Na, majd Dagidög pénteken megmondja a tutit!

2010. november 25. (csütörtök) Hó sehol, hétágra süt a nap, úgy látszik még az időjárásra is jó hatással van az 500C. Ezt nem lehet kihagyni, indulok fotózni, bekészítem a napszemüveget és a sapkát, s vastag télikabátot húzok magamra. Azért csalok, egy darabig felhúzott tetővel közlekedem, hiába a jó szigetelés, így is természetközelibb az élmény, legalábbis, ami az utca zajait illeti. Egyébként a tető normál tempónál nem sivít, csendben marad, a hifi elnyomja a dízelmotor hangját, az élmény „csudaklassz". Megállok az első helyszínen, lenyitom a két „részletben" - mozgás közben csak vízszintesen, majd álló helyzetben „függőlegesen - mozgó tetőt, s kattintgatok. Aztán napszemüveg, sapka fel, irány a következő célpont. Nem is olyan gáz, persze hideg van, de szél nem csap be az első ülésekhez, s hátulról sem kevereg előre. Így elviselhető, megint csak vigyorgok, a többi autós meg gondolom bolondnak néz. 90 km/h-ig a szélzaj sem vészes, felette már nem próbálgattam, novemberben elég volt ez elsőre. És még valami feltűnik: nem kímélem, nem fogom vissza, igaz, nem is hajtom ezerrel, de az 500C az 1,3-as Multijet motorral baromi takarékos. 5 literből simán eljár (100 kilométerenként).

2010. november 26. (péntek) E jeles napon átülök a Dacia Dusterba, szintén dízel, és állat! Imi kollégám viszont inkább nem használja az 500C-t: inkább nézzék favágónak, mint gazdag melegnek. Hát ez is egy vélemény. Mint ahogy az is, hogy Dagidög inkább gyorsan lehúz egy üveg sört, mintsem kipróbálja! Ez már az esti foci után történik, és csak nevet rajtam az 500C miatt, bár azt azért elismeri, hogy jól néz ki! Kár, hogy nőcis! Gyula, ki barátként és fanatikus Ferrari-rajongóként szintén szerepelt már az újságunk hasábjain, viszont - hozzám hasonlóan - odavan érte. Annyira, hogy kipróbálja nyitott tetővel... az se számít, hogy havazni kezd.

Éjszaka még további képességeit is megvillanthatja a kis 500-as, vár rá egy Veszprém-Szombathely út, sűrű hóesés közepette. Jól vizsgázik, a kabin befűthető, a lámpák szélesen, messze világítanak, a futómű stabil. Magyarországra inkább kemény, mint komfortos, pedig változtattak is rajta, cserébe azonban úgy kanyarodik, hogy ihaj! Meghazudtolja a méretét és gömbölyű formáját, bátran, gokartosan lehet vele fordulni.

2010. november 27. (szombat) Julcsi unokahúgom és keresztlányom táncversenyre megy, így rám marad a kisöccse, meg a nagyszülők szállítása. Nem gond, a négyszemélyes utastérben simán - tényleg simán - elfér Petike, a nagymama, a nagypapa, s persze én. Elsős unokaöcsém legnagyobb gyönyörűségére nyitott tetővel megyünk, már ismét ragyog a nap, persze azért a nagykabát marad szériafelszerelés. Az idősebb generáció sem tiltakozik túlzottan a szél miatt, ezek szerint a védelem jól működik.

Hát így teltek a napjaim az 500C-vel. Már csak néhány adalék van hátra, a zárt tető 160 km/h felett hangos süvítésbe kezd, a középkonzolra szerelt váltó kifejezetten pontosan kapcsolható, s minden pedál, kapcsoló finoman működik. Apró szépséghiba, hogy a vászontető nem bírja a gépi mosót, így télen, hidegben is marad a kézi mosás. Ám ennyit simán megér az autó, melyet nemcsak kellemes használni, de a környezetünkből, s az idegenekből is inkább mosolyt, mint irigységet vált ki!

Forrás: autosvilag.com 2010. 12. 15.

Címkék: Szgk, Sajtó, Hír, 500,