Fiat Punto Evo 1.4 16V Multiair - Teszt

Farkasbőrbe bújt bárány

A Giugiaro mester által megálmodott vonalak jól illeszkednek a jelen kor követelményeihez, miközben valódi egyéniséget hordoznak

A Punto 1993-as megjelenésekor egészen pofás kis autó volt,  aztán jött a Grande Punto, ami a széles szájával kifejezetten üdítő színfoltja lett az autós felhozatalnak. A Giugiaro mester által megálmodott vonalak jól illeszkednek a jelen kor követelményeihez, miközben valódi egyéniséget hordoznak. 

Meg úgy egyáltalán is, a Fiat ismét képes szemet gyönyörködtető járműveket a piacra dobni úgy, hogy a minőséggel sincsenek problémák.

A forma jelentősen nem változott a korábbi Puntohoz képest, csupán a hűtőrács lett az Ötszázashoz hasonló, ami sokaknak tetszik. Az mindenesetre vitathatatlan, hogy az általunk tesztelt piros autó nem néz ki rosszul, sportosságát hangsúlyozza a mélyen ülő felépítmény és a kétoldalt húzódó fekete csík is. 

Bár tudjuk, hogy az autók legjobb esetben is csak a filmekben beszélnek, de ha az Evora ránézünk, mintha hallanánk, ahogy megpróbál minket rávenni egy kis önfeledt száguldásra. Kicsit azok az idők jutottak eszembe, amikor még nem csak elvétve láthattunk turbós Uno-kat, melyek sok Audist megtréfáltak az M3-on, lefagyasztva az arcokról az öntelt vigyort.

Belső tér:

A belső tér kialakítása összhangban van a külsővel, hiszen itt is minden a sportosságról szól. A keményre tömött ülések oldaltartása jó, átlagos testmagasságú és felépítésű emberek számára mindenképpen kényelmes. Színek orgiájáról nem beszélhetünk, de ettől függetlenül esztétikus, kellemes belsővel van dolgunk, különösen azért, mert végre nincs krómhatású betét, sem fa utánzatú műanyag, helyette kapunk fehér cérnával varrott bőrkormányt, sebváltó gombot és kézifékkart. 

Akinek pedig ez sem lenne elég, annak ott vannak a szintén fehér színű ajtónyitó kallantyúk, peremes szellőzők és a középkonzol.
A fordulatszámmérő és a kilométeróra egy-egy csőből pislog ránk, apró változatosságként mindkettő mutatója a padló felé néz alapállásban. A középkonzolon találunk egy kijelzőt, alatta a fűtés-hűtés kezelőszerveit. Ami talán a legzseniálisabb az egész belső elrendezésben, hogy véletlenül sincs túlbonyolítva, de mégis modern, és egy pillanatra sem unalmas.  Csomagtartó téren semmi extrát nem találunk, a rendelkezésre álló 275 litert megtölti egy háromtagú, csacsogó női brigád táskájának feneketlen tartalma is.

Kényelmünket klíma, fedélzeti computer, Stop&Start rendszer, rendelhető extraként tempomat, tolatóradar, dohányzó csomag szolgálja, védelmünkért első-, oldalsó-, és függöny légzsákok felelősek, de plusz pénzmagért vehetünk akár „ostorcsapás" ellen védő fejtámlát is.

Az 1369 köbcentis négyhengeres a maximális 105 lóerejét 6500-as fordulatnál adja le, ebből gondolhatnánk, hogy jófajta pörgetős közlekedéssel dinamikus autózásban lesz részünk. A motort beröffentve a hátsó dob jóvoltából kellemes brummogást hallhatunk, miközben lassan kigördülünk a parkolóból. 

A kemény futómű kicsit megrázogatja a vesekövünket, de nem törődünk vele, inkább tövig nyomjuk a gázt. Nos igen, az előbb említett ménes nem fog minket az ülésbe préselni, bármennyire is várnánk. 

Ez az 1.4-es motor így, turbó nélkül a hétköznapi közlekedésre született, nem pedig piroslámpás gyorsulásokra, de feltételezem, hogy aki ilyet vesz, az erre fel is van készülve.

Az átlagosnál egy leheletnyivel hangosabb kipufogódobnak és a kissé feszes futóműnek köszönhetően, így is kellemes élményben lehet részünk.

De a Multiair csodája nem is ez, hanem a mindennapi autózás követelményeinek megfelelő dinamizmus biztosítása, kedvező fogyasztás mellett. A technika lényege, hogy a hengerekhez tartozó szívószelepeket a vezérműtengelytől függetlenül lehet nyitni, így ugyanazon lökettérfogat megtartása mellett nagyobb teljesítményt és kisebb károsanyag kibocsátást lehet elérni, ráadásul kedvezőbb fogyasztás mellett. 

Így a menetdinamika és az elfogyasztott üzemanyag mennyisége leginkább sofőr és forgalmi helyzet függvényében változik. A gyári adatok országúton 4,7 literes, városban pedig 7,5 literes fogyasztást adnak meg, ami a teszt alatt természetesen több volt, de csak néhány decivel, igaz nem tojással a gázpedál alatt vezettük. Mindazonáltal simán elképzelhető, hogy városon kívül hosszabb távon hozza a leírt eredményeket, amennyiben betartjuk a KRESZ előírásait. 

A Fiat Punto Evo 1.4 Multiair ezzel a külsővel és visszafogott dinamikájú motorral azon autósok ideális választása, akik szeretik a szép és egyedi formákat, de nem kívánnak mindenkit legyőzni gyorsulásban. (105 LE)

A TestCar véleménye

A Fiat Grande Punto szakított az eddigi Fiat hagyományokkal, gyönyörű és jól használható autóként látta meg anno a napvilágot. A frissített változat, a nagyon jól csengő névre keresztelt Punto EVO még ezen is túltesz, és nagyon jól tálalja az olasz kisautót. Az 1,4-es 105 lerős Mair a mindennapi közlekedésben bőven elegendő tartalékkal bír, jó társa lehet a hétköznapokban bárkinek. Aki gyorsulgatni szeretne vele, az a turbós változatot, aki gazdaságos autóra vágyik, a dízelt válassza! Ez itt az arany középút. 

Forrás: Testcar.hu

Címkék: Akció, Szgk, Extrák, Sajtó,